25 éve vagyok tanítónő, 2005-től a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum gyakorló iskolájában tanítok elemi tagozatos gyerekeket.
Eddigi munkám során a legnagyobb kihívást a román nyelv oktatása jelentette számomra. Én a gyerekkoromat Vásárhely vonzáskörében töltöttem, ahol a román nyelv nem számított idegennek, éppen ezért, amikor Székelyföldön kezdtem tanítani, döbbenten tapasztaltam, hogy alapvető kifejezéseket nem ismernek a gyerekek, és bizony sok családban a szülők számára is nehézséget jelent segíteni románból. Azóta a helyzet szerencsére sokat javult, de kétségtelen, hogy nyelvi szempontból a székelyföldi gyerekeink ingerszegény környezetben élnek, a tanítási órákon kívül nincs érintkezésük a nyelvvel. Gyakori, hogy „szemlélődőként” szeretnének részt venni a tanórákon, ezért igazi szellemi erőpróbát jelent kimozdítani őket ebből az állapotból, és szóra bírni őket.
Szívügyem, hogy az állam nyelvét minél jobban megszerettessem és megismertessem tanítványaimmal, mert hiszem, hogy – sok más előnye mellett – sikereiknek és szülőföldön maradásuknak, itthoni boldogulásuknak ez lehet az egyik záloga.
Munkámban arra törekszem, hogy az elemi tagozaton tanuló kisdiákok kommunikációs készségét fejlesszem, és bátorítsam arra, hogy egyszerű, alapszintű kommunikációs helyzeteket kezdeményezzenek. Mindezt a tanulók életkori sajátosságának megfelelő játékokkal, témakörökkel, interaktív feladatokkal, mókázással, innovatív technikákkal és módszerekkel igyekszem megoldani.
