Mi a legnagyobb gond ilyenkor: a temérdek tananyag, az előadásmód, a túl sok házi vagy éppenséggel a gyakorlat hiánya? Ki lehet a felelős érte: a tanár vagy a diák, esetleg ketten együtt? Felgyorsult világunkban mindent rögtön szeretnénk. A matematika viszont nem tanulható egyik éjszakáról a másikra, inkább hasonlít a kis herceg rózsájára, akit türelemmel, kitartással, folytonos odafigyeléssel, szívből kell megszelídíteni..
Matematikát oktatok. Azt a tárgyat, ami gyerekkorom óta a kedvencem, ugyanakkor azt is, amitől az emberek elég nagy százaléka borzong. Sajnos. Tanárként nagyon sokszor elgondolkodtat a kérdés: mikor következik be az a pont az oktatásában, amikor a gyerek kezdi elveszíteni az érdeklődést a matematika iránt.
Matematikaoktatással nem az a célom, hogy sokak által értelmetlennek tűnő tételeket ismertessek meg a diákokkal, képleteket kérdezzek ki, algoritmust gyakoroltassak, és rossz jegyekkel fenyegetőzzek. Meg szerettetni vagy legalább érthetővé és élhetővé szeretném tenni számukra azt a világot, amit a matek leng körül. Ha egy óra alatt sikerül legalább egy diákot így megnyernem, akkor már érdemes volt minden belefektetett energia.