Nehéz év kezdetünk volt a tavalyi, sok új dologgal, helyzettel, kihívással. Egy serdülőnek, főleg fiúnak, persze, hogy nem a szíve csücske egyetlen egy plusz óra sem. És ha még egy nyelvvizsga is van a végén... Az első hetekben Lackó nem önszántából és egyáltalán nem jókedvűen indult a csütörtöki angol foglalkozásra, habár az is igaz, hogy kedden a románon vett részt, szerdán a matematikán, tehát a délutánok telítve voltak. Aztán valami történt. A tanárnő valamire nagyon ráérzett, mert nem volt több zúgolódás és harc. És még a sikeres nyelvvizsga is emelte az önbizalmát, egyre többet mesélt a foglalkozások vidám, vicces, közvetlen hangulatáról, ahol minden mellet sokat is tanultak.

Krisztina meg volt elégedve, szeretett órára járni, mindig a csütörtököt várta, hogy mehessen. Sokat fejlődött az angol nyelvtudása, még jobban megszerette s még akar tovább tanulni. Nem utolsó sorban a tanárnőt is nagyon szerette. Jól összebarátkozott a társaival. Imádta a modern környezetet s reméli, hogy lesz még alkalma részt venni ilyen módszerű oktatásban. Köszönünk mindent.

Márknak nagyon tetszettek az interaktív angol órák. Annak ellenére, hogy csak hatodikos volt, szívesen járt a nyolcadikosokkal. Óriási köszönet a tanárnőnek, hogy segített áthidalni a szintek közötti különbséget, így a gyerek soha nem érezte, hogy hátrányban lett volna a nagyobb diákok között. Ezer köszönet!